Budapesten a rengeteg szemét sem tudja eltakarni a valódi problémát. Majomemberek lökdösik egymást ide-oda, észre sem veszik, hogy mások is léteznek. Ezek a majomemberek úgy viselkednek, mint akik most másztak le a fáról, vagy éppen most készülnek visszamászni oda. Semmi emberi vonást nem hordoznak magukban, normálisan viselkedni nem tudnak, egymást figyelembe venni nem hajlandóak. Arckifejezésük közönyös, a szemük élettelen, testtartásuk görnyedt. Végtagjaik úgy lógnak a testük mellett, mintha éppen valami fegyvert keresnének a földön, amivel ölni tudnak.

Tahók, tuskók, bunkók. Tök mindegy, hogyan nevezzük őket.

Róluk fog szólni ez a blog.